Hogy érzed Magad?
Foto: @yuliyafurman (Freepik)
Multinál eltöltött aktív éveim alatt, a partnerekkel való kapcsolatfelvétel során gyakran találkoztam a kérdéssel: "hogy vagy?"
Mit is várhat erre egy idegen a vonal másik végén / vagy sok esetben e-mail feladójaként?
A leggyakrabban megfogalmazott válasz: "Köszönöm jól.", vagy "Minden ok." És jó esetben visszakérdezünk, ahol hasonló válasszal ez az udvariaskodás le is zárul, mert nagy valószínűséggel nem azért hív fel /küld levelet a partner, hogy a hogylétünket firtassa. Pedig akár miért ne tehetné? (de sajnos nem ez az általános, hiszen sürget a határidő, tornyosulnak a feladatok - nincs idő csevegni)
"Hogy vagy?" - hangzik el gyakran ismerősünkkel találkozva. Ahol a már szinte rutinszerű válaszok hangzanak el. Sajnos sok esetben barátaink, de még szeretteink körében is ezt a sablonos kérdés-válasz programot futtatjuk, mert a rohanó világban egyre inkább arra kondicionálunk, hogy mi magunk is rohanunk a világgal. Nincs időnk megvárni a választ, sőt sokszor nincs időnk megfogalmazni sem, amit mondanánk. Vagy visszatartjuk, mert nekünk jó és nem szeretnénk irigyeket.... vagy éppen, hogy panaszkodni nem szeretnénk, s ezzel terhelni a környezetünket.
"Hogy érzed magad?" - személy szerint sajnos nagyon ritkán hallom ezt a kérdést a hétköznapokban; ha pedig így közelítek ismerőseim, barátaim, szeretteim felé - sokszor meglepetten fogadják.
A meglepettség egyik okaként az említett udvarias, ám rohanó kapcsolódásból adódó általánosítást vélem.
Másfelől, időnként bizony jómagam is erősen gondolkodóba esem, hogyan is érzem magam tulajdonképpen?!
Ez a kérdés ugyanis már sokkal konkrétabb a sablon-szerű "hogy vagy?"-nál. Ez a kérdés valóban az érzése(i)met szólítja meg. A kérdező arról érdeklődik, hogy mit érzek?, mi zajlik bennem?... és kíváncsi rám. Fontos vagyok, időt szentel arra, hogy meghallgassa a válaszom.
Vajon meg tudom-e fogalmazni? Szembe tudok-e nézni az érzéseimmel? Tudom-e /akarom-e vállalni az érzéseimet önmagam (vagy mások) előtt?
Gyógyító munkám során értettem meg, mennyire fontos (lenne) az érzéseinket azonosítani, megfogalmazni, kimondani...
Itt a november. A sötétedő nappalok a befele fordulásra ösztönöznek bennünket.
Hogy ott bent találjuk meg a fényt!
Hogy a helyére tegyünk néhány gondolatot, érzést...
Hogy rátaláljunk a belső erőnkre...
Van időd egy teára, hogy beszélj róla, "Hogy érzed Magad"?