Lelkünk rajta...

Élethelyzetek, amikor nem mi irányítunk – a pszichológus válaszol

A lelki béke megtalálása, megélése mindannyiunk számára fontos igény. Vannak azonban rajtunk kívül álló élethelyzetek, mint például a gyász, amikor a nyugalom felborul, és szakember segítségére van szükség az egyensúly megtalálásához. A jól működő kapcsolatOK a kiegyensúlyozott és harmonikus életünk alapjai – ez a mottója Szalai-Nagy Ildikó pszichológusnak, aki most bemutatkozik Önöknek.

Családom ácsi. Itt éltek dédszüleim, nagyszüleim, itt élnek szüleim és testvérem a családjával. És 17 év után visszatérek én is. Az első lépéseket már megtettük, még ez évben szeretnénk férjemmel hazaköltözni. Itt vannak a gyökereim. Ácson nőttem fel, az akkor még működő Jókai Mór Általános Iskola tanulója voltam. Gimnáziumi éveimet Győrben, a Révai Miklós Gimnáziumban töltöttem, és elsőként a győri Széchenyi István Főiskola (később Egyetem) menedzserképző tagozatán, majd gazdálkodási képzésen tanultam, s lettem okleveles gazdálkodási menedzser. Lelkesen indultam el a multinacionális világba előbb komáromi, aztán főváros környéki cégeknél dolgoztam sok-sok évet. Izgalmas világ, de soha nem éreztem magaménak, nehezen találtam benne a helyem. Engem a folyamatok emberi tényezői érdekeltek. Így amit 18 éves korom óta dédelgettem magamban, beérett – és jelentkeztem a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakára. A tanulmányok során szembesültem azzal, hogy ez az út hosszú és a diploma önmagában nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy magabiztos segítővé váljak. Ezért már az egyetemi évek alatt nyitottam a különböző módszerek felé. Oklevelet szereztem Életvezetési tanácsadóként, Mediátorként és Gyászfeldolgozás Módszer® Specialistaként. A tranzakcióanalízis, a neuro-lingvisztikus programozás, a rendszerállítás, az alacsony intenzitású pszichoterápia, a Rogersi személyközpontú és ericksoni rövidterápia, a KIP relaxáció, az asszertivitás és konfliktuskezelés, a mediáció, valamint a gyászfeldolgozás módszer, amelyekre munkám során bátran támaszkodom és folyamatosan képződöm – mondja Szalai-Nagy Ildikó pszichológus, aki úgy véli, hogy a gyász sajnos sok esetben tabusított téma.
Általánosan elterjedt, hogy a gyász az elmúláshoz kapcsolódik: a halottat gyászoljuk. És félünk a haláltól, ezért igyekszünk távol tartani magunktól a gyászt. Sokakban még a szó is borzongató. Fontos tudni azonban, hogy a gyász egy természetes, normális működés. A veszteség életünk elkerülhetetlen velejárója. Minden esetben, amikor valami az életünkben visszavonhatatlanul megváltozik, akkor gyászfolyamatot élünk meg. Kisgyermekként elmaradnak mellőlünk az óvónénik. Aztán a tanáraink. Más osztályokba kerülünk, iskolát váltunk; esetleg költözünk. Élethelyzetünkből adódóan megváltoznak a kapcsolataink, elmaradnak a barátaink. Házasodunk, gyermeket vállalunk, gyarapodunk. Később munkahelyet váltunk, felnőnek és kirepülnek a gyermekeink. Nyugdíjba vonulunk. A mindennapjainkban megélt konfliktusok, viták; a bizalom- és reményvesztés, a válás vagy éppen a békülés. Álmok, vágyak, remények – amelyek nem teljesülhettek… Ez is mind veszteség! Az egészségünkhöz, vagy az anyagi helyzetünkhöz fűződő állapotváltozás okán is gyászfolyamat zajlik bennünk.

Sokszor nem is gondolunk rá, pedig éppen gyászban vagyunk. A gyász lehet hétköznapi is, emiatt hajlamosak vagyunk elsiklani felette.

Sok esetben nem beszélünk róla, mert bagatellizáljuk az érzéseinket. Vagy éppen kímélni akarjuk a környezetünket. Ezáltal azonban éppen hogy elszigetelődünk – mert nem tudjuk /vagy nem akarjuk megélni a valóságot. Elzárjuk magunkat az örömtől, mert ütközik a fájdalmunkkal; neheztelünk arra, aki boldog a környezetünkben/vagy éppen bűntudatot érzünk amiatt, hogy a fájdalmunk beárnyékolja a boldogságát. Elidegenedünk, szorongunk és erőtlenek leszünk. Az étkezési- és alvászavar, az érzelmi hullámvasút, a koncentrációzavar mind általános gyászreakciók. A szakirodalom a gyász 4-5 fázisát írja le. Az első, amellyel a veszteség mentén találkozunk: az elutasítás, tagadás. Ilyenkor a veszteséget megélt személy elérzéstelenedik, sok esetben közönyt, bénultságot, dermedtséget tapasztal. Majd beúsznak az érzések: a bánat, a düh/indulat, akár harag is; felszínre tör a szomorúság és a szorongás. Ebben a fázisban éli meg a gyászoló az emlékezést. Megeshet, hogy a fájdalom enyhítésére bűnbakot keres a gyászoló (sok esetben akár saját személyében). Majd alkudozni kezd, ezzel legalizálja magában a veszteség fájdalmát; végül az elfogadással egy új, a veszteséget követő belső világ kialakítására törekszik a gyászoló. Fontos említeni azonban, hogy ezek nem kőbe vésett időben és sorrendben követik egymást – sokszor össze-vissza hullámzik az érzés, akár napokon belül többször is megélhetünk egy-egy fázist. Minden veszteség más, ezért a gyász folyamata is eltér. Ezért sem szerencsés, ha gyászban úgy vigasztaljuk egymást: "tudom, mit érzel!" Ugyan, honnan is tudhatnánk? – emeli ki Szalai-Nagy Ildikó, majd hozzáteszi, hogy sajnos a mai rohanó világban a gyász egy elhanyagolt és félreértett folyamat. Félünk a gyásztól, mert nehéz. Távolságot tartunk a gyászolótól, mert nem tudunk mit kezdeni a fájdalmával. Pedig fontos, hogy legyünk a támasza: legyünk tapintatosak, de ne hagyjuk magára! Legyünk iránta megértőek, hallgassuk őt vélemény nélküli értő figyelemmel! Legyünk vele empatikusak, ítélkezés- és kritizálásmentesen elfogadóak!
Arról azonban fontos szólni, hogy amennyiben elhúzódó gyászról beszélünk (a gyászévet meghaladóan is intenzíven működő gyász-fázisok esetén), mindenképpen fontos a szakértő segítség, mivel a feldolgozatlan gyász depressziót okozhat, a lelki folyamatok szomatizálódhatnak, fizikai tünetek és betegségek jelenhetnek meg.
Hála Istennek egyre több lehetőség adódik a gyász feldolgozásának támogatására. Én az egyediségben hiszek, és azt képviselem. Fontos, hogy elinduljunk és megtaláljuk azt az utat, ami számunkra elfogadható és támogató lehet. Akut gyász esetén krízisambulanciák, központok – akár telefonos/online, akár személyes tanácsadás keretein belül segítségünkre lehetnek. Érdemes azonban ezen túlmenő segítséget is keresni, ami tartós támogatás lehet a gyászban. Akár mentálhigiénés tanácsadás keretein belül is kérhetünk segítséget, vagy pszichológus (különös tekintettel a gyászfeldolgozásban járatos szakember) felkeresése ajánlott. Elindulhatunk különböző gyászkísérő csoportokban (pl. a Napfogyatkozás Egyesület által országosan elérhető); vagy akár az általam is képviselt Gyászfeldolgozás Módszer® programját ajánlom őszinte szívvel. Személy szerint több éve dolgozom a módszerrel, ami által számtalan gyászolót kísértem már a feldolgozás útján egyéni és csoportos formában, jelenléti és a covid óta online találkozások során ugyanúgy. Számomra hiteles és hatékony módszer, amelyet (egészségügyi) szakpszichológusok és pszichoterapeuták, pszichiáterek is ajánlanak és képviselnek. A program nem terápiás folyamat, hanem egy életre szóló eszköz lehet a gyászoló kezében, amely által önmagának segíthet – akár a mindennapokban megélt veszteségek, akár haláleseti – gyászból való gyógyulás eszközeként – zárja gondolatait a pszichológus.

Az írás az Ácsi Hírek XXXII. évfolyam, 2023. júniusi számában jelent meg.

Köszönöm!