Gyászfeldolgozás Módszer® -  az életünkbe való visszataláláshoz lehet egy eszköz

Helye van az örömnek és a bánatnak is - és ez nem mindenképpen azt jelenti, hogy sírnunk kell, de adjunk helyet az érzéseknek és azonosítsuk be őket, hogy ott vannak - azok is a mieink! (Dr. Sarungi Emőke)

Minden olyan esetben, amikor az életünk visszavonhatatlanul megváltozik - akár az életkörülményünk, akár a kapcsolatunk, vagy csak véget ér egy életszakasz... a veszteségeinkre tág módon kell tekinteni, mert mindig, ha nem tudunk visszahozni valamit és végleg elmúlt, akkor elkezdünk gyászolni... és mivel ilyen tágan tekintünk erre (és ebben a tágasságban vannak jó történések is), ebben a tágasságban nagyon sok olyan érzés beáramlik, ami egymásnak ellent mond és vegyes. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van benne megkönnyebbülés és öröm, és ott van rögtön utána a bánat, vagy valami furcsa, fájdalmas nosztalgia, vagy egyszerűen csak hiányzik az, amit megszoktunk. Egy rutin. 
Tehát az is gyász, amikor egy megszokott rutin cselekvés (egy rutin útvonal, vagy egy rutin reggeli boltba menés), amit nem tudok újra, rutin szerűen tovább vinni... vagy, hogy felhívnám az anyukámat telefonon - ahogy én ezt nagyon sokszor tenném, amióta meghalt - nem tudom megtenni... és nem tudom azt a rutint vele végig vinni, amit mindig is végig vittem: történt velem egy jó dolog, akkor fölhívtam, és megosztottam vele; vagy történt valami rossz (persze nem minden rosszat, mert nem kell minden rosszat tudni)… nem tudom ugyanazt a rutint tovább vinni egy költözés, egy munkahely váltás, vagy egy fontos barátban történő bizalomvesztés miatt. És amikor ez a rutin nem tud újra lefutni, és csak keresek mozdulatokat... amit akkor érzek, az mind az a gyász, és minden gyász egyedi! Mindannyian mást érzünk ilyenkor. És olyan is van, amikor valaki semmit nem érez - ez az egyik legfurcsább, de valahogy van egy ilyen elérzéstelenítettség. Egy ilyen üres, szinte egy ilyen semmi érzés, ami nagyon kínzó tud lenni és nagyon ijesztő, mert van, aki azt hiszi, hogy baj an vele.

Összességében

a gyász az egy olyan ellentmondó érzéstömeg, amit akkor érzünk, ha az életünk megszokott rendje felborul; ha elveszítünk valaki, vagy valami fontosát; vagy ha egy rutin cselekvést már nem tudunk tovább vinni. 

Bármilyen furcsa - ez olyan hétköznapinak hangzik -, de igazából a gyász, az hétköznapi. Nagyon sokszor nem gondolunk rá, amikor gyászolunk... 
Vagy, a legtöbben arra gondolnak, hogy a gyász, az egy ilyen nagyon nagy, tragikus dolog - és persze, sokszor az. De amikor arra gondolnak, hogy az ő furcsa érzés tömege miután nem megy be ugyanarra a munkahelyre, arról nem is illik beszélni. Mert ő hogy jön ahhoz, mikor a szomszéd éppen megözvegyült és ő akkor zavarba jön attól, hogy ő esetleg egy ilyen sokkal hétköznapibb dolgot gyászol... de ha zavarba vagyunk, és még be sem azonosítjuk, akkor ezek a veszteségek fölhalmozódnak, és halmozottan károsan hatnak az életünkre: akár a lelki, akár a testi egészségünkre; vagy akár a jelenben az öröm megélésére, vagy a boldogságra, vagy, hogy merünk-e újra, teljes szívből szeretni. Ezt sokan megfogalmazzák, hogy inkább csak úgy fél szívvel szeretek innentől, mert nem akarom, hogy újra fájjon.

Vannak természetesen feldolgozott veszteségeink, és vannak fel nem dolgozott veszteségeink. Ha ezek a fel nem dolgozott veszteségek - mint egy ilyen energiavesztő háttérprogram - futnak, úgy, hogy be sem azonosítjuk őket, akkor szükségszerű és törvényszerű, hogy - ha nem is emlékszünk rá, vagy nem is jár minden nap a fejünkben, de - halmozódnak, halmozódnak és egyszer csak beszakad a jég, vagy úgy is szoktunk fogalmazni, hogy túlcsurran a pohár, vagy egyszer csak így egyszerre mindent elkezdünk gyászolni. Van ilyen élmény! Nekem ez saját élményem, hogy egy aktuális gyász, vagy egy aktuális veszteség - mondjuk egy nagyon rövid, intenzív kapcsolat szakítása után átélt gyász bemozdított minden előzőt és én akkor, valahogy egyszerre sirattam több dolgot, egyszerre fájt... fájdalmasan elkezdett hiányozni egy barátság, amibe addig kapaszkodtam, és most nem tudtam. Tehát ezt meg is éljük, hogy akkor be tudjuk azonosítani ezeket a párhuzamosan futó, egymásra rakódó veszteségeket, de lehet, hogy egyébként a hétköznapok szintjén fogalmunk sincs róla. 

Az az információ nagyon fontos, hogy gondoljunk arra, hogy lehet bánatunk, vagy lehet veszteségünk - nem feltétlenül és nem kötelezően, de  valahogyan - nézzünk magunkba, hogy hogy vagyunk?
Miközben kirepülnek a gyerekeink - nagyon büszkék vagyunk rájuk, szeretjük őket; kicsit el is fáradtunk, jó is egyedül lenni - de biztos, hogy csak jó érzés van? Biztos, hogy csak megkönnyebbülés van ott? Vagy lehet ott bánat is? 
Vagy bánkódhatunk-e például azon, hogy ha elköltözünk valahonnan egy szebb helyre? Ez is egy ilyen fucsa, zavarba ejtő dolog, hogy miért nem tudok annyira boldog lenni?! Itt ülök ebben a gyönyörű otthonban, és mégis hiányzik a másik otthonnak egy illata, vagy valami reggeli szokás, amit ott tudtam csak véghez vinni..

Helye van az örömnek és a bánatnak is - és ez nem mindenképpen azt jelenti, hogy sírnunk kell, de adjunk helyet az érzéseknek és azonosítsuk be őket, hogy ott vannak - azok is a mieink!

Lehet, hogy gyászolóként arra vágyunk, hogy izolálódhassunk, az nyugtat meg bennünket; vagy nem is tudunk kapcsolódni. De hozzátartozóként átélni, amikor a másik elérhetetlenné válik, az egy nagyon nehéz élmény. Akár úgy is érezhetjük, hogy a másik folyamatosan egy másik "idősíkban" van, elérhetetlen a számunkra és aminek két héttel ezelőtt örült, most egyáltalán nem reagál rá.  És egyáltalán nem biztos, hogy ő ugyanaz lesz, mint aki volt. 
A hozzátartozó megélhet veszteséget azáltal, hogy a gyászoló mellett él. Mert az aki, aki volt a veszteség előtt, a gyász idején nem ugyanaz az ember. Magyarul, a hozzátartozó is magára maradhat. És bármennyire is szeretne támaszt nyújtani, lehet, hogy azt hiszi, hogy én is egyedül maradtam és nekem is segítségre van szükségem. 

A módszer a hozzátartozókat is segítheti. Vagy segítheti az, hogy egyszerűen csak jelen vannak a gyászolónak. Segíthet az a tudat, hogy nem kell semmit csinálni - leszámítva azt, hogy a gyakorlati életben jó, ha támogatást nyújtanak a gyászolónak (a bevásárlás, főzés, gyerekek, vagy bármi az otthon rendezése kapcsán); de nem feltétlen kell megoldani a gyászoló problémáját! 
Amikor a gyászoló tud beszélni, akkor hallgassuk meg, amikor meg egyáltalán nem tud beszélni, akkor csak legyünk mellette. És ha így kibírjuk és elfogadjuk, hogy ő a gyászában most nem tud semmit megosztani, akkor lehet, hogy ezzel adunk neki a lehető legtöbbet!

Miközben a gyászoló mellett vagyunk, és látjuk, hogy egyre mélyebbre kerül a gyászában; vagy nem tud kijjebb jönni, néhány dolgot ne mondjunk!
Semmiképpen ne mondjuk, hogy az idő mindent megold! Ne mondjuk, hogy légy erős! Ne mondjuk, hogy lesz másik! Ne ezekkel vigasztaljuk! Azt se mondjuk, hogy foglald el magad! Ez is egy nagyon veszélyes jótanács!
De adjunk neki információt valamilyen módon a gyászról, és arról, hogy mik azok az eszközök és lehetőségek arra, hogy ő kiutat találhat ebből a folyamatból. Ez lehet egy újságcikk, lehet egy rövid animációs film, egy rövid video-bejegyzés, egy rövid kis írás, vagy akár egy tájékoztató előadás, ahol lehet hallani információkat. 
És ha bárki nyitott rá a környezetünkben, aki gyászol, hogy cselekedjen önmagárért és úgy érzi, hogy készen áll, hogy valamit tegyen egy egyszerű cselekvéssort megtegyen magáért, hogy jobban legyen, bíztassuk, hogy próbálja ki a módszert. 

Nem mindenható, de nagyon nagy megkönnyebbülést hoz. És különösen azért nagy megkönnyebbülés, hogy képes a saját életére hatni és képes a saját érzelmi reakcióira hatni.  Hogy nincs azoknak teljesen kiszolgáltatva.

A legfontosabb, hogy ez az életre ad egy eszközt. 
Amikor mi a Gyászfeldolgozás Módszer® -ről beszélgetünk másokkal, vagy megtanítjuk ezt a módszert, akkor próbáljuk átadni azt az információt, hogy itt az életről beszélünk és az életbe való visszajutásról. És annak a lehetőségéről, hogy újra jelen lehetünk abban, amiben most vagyunk. És az életünkbe való visszataláláshoz lehet egy eszköz, amit magunknak adunk. 

dr. Sarungi Emőke, a Gyászfeldolgozás Módszer® Magyarország vezetője
https://www.youtube.com/watch?v=2wGvL4QO3CE