Bizonyosságot keresni

A gondolataink nem tények!

Amikor úgy érezzük, hogy valaki haragszik ránk, gyakran eshetünk abba a hibába, hogy mi magunk fordulunk el tőle /tartunk távolságot. Ezzel demonstrálva a haragot (ami tulajdonképpen nem is biztos, hogy valós volt, de a távoltartásunkkal magunkévá tettük). Mert azt gondoljuk, hogy "már nem is kedvel/szeret minket".

Fontos azonban, hogy mérlegeljük a lehetőségeket és éljünk a bizonyítás lehetőségével, hogy a belső narratívánkat megerősítsük, avagy cáfolni tudjuk.

Amikor tehát azt gondoljuk, hogy valaki haragszik ránk, keressünk bizonyítékot!
Melyek azok a viselkedésformák, amelyek alátámasztják az érzéseimet?
Változott valami az utóbbi időben abban, ahogyan velem érintkeznek?
Lehetséges, hogy egyszerűen csak más dolgokkal vannak elfoglalva, amelyeknek semmi közük hozzám?
Ő mit élhet meg? /Mi van benne/körülötte?

A lényeg nem az, hogy új narratívát írjunk vagy feltételezéseket tegyünk. Sokkal fontosabb, hogy tisztán lássunk! 
Nem bizonyos, hogy a teljes képet látjuk a helyzetet illetően! 

Ha tények, vagy bizonyítékok hiányában kreálunk a helyzetről feltételezésekre alapuló gondolatokat, hibás következtetéseket vonhatunk le a történetből.

Lehet, hogy a párom nem haragszik rám, de ha úgy reagálok, mintha haragudna, és távolságtartóan vagy védekezően viselkedem, akkor ő is felhagy a velem való interakcióval. 

Ennek eredményeként megteremtettem azt a jövőt, amit el akartam kerülni.